Vizisport konzultáció! Jó úton vagyunk
A VÍZI TÚRÁZÓK ÉS ÉRINTETT SPORTSZAKÁGAK ÁLTAL JAVASOLT KONSZENZUSOS MEGOLDÁS RÖVIDEN:
A BFT-vel folytatott előzetes konzultáció alapján gyakorlatilag minden fél megoldási lehetőséget lát a most megfogalmazódott egyszerű konszenzusos javaslatban. Akár a jelenlegi szabályozás megtartásával, akár a BM tervezet bizonyos szigorításainak beépítésével- a következő minimális szövegváltoztatás a jogszabályban minden fél számára megnyugtató megoldást hozhat:
A meglevő (vagy újabb, szigorúbb) korlátozásokat a jogszabály ne általános, merev tiltásként fogalmazza meg -kötelezve ezzel a végrehajtó szervet, hogy a gyakorlott vízi túrázókkal szemben sportszakmailag indokolatlan esetben is eljárjanak-, hanem teljes egészében a vízirendészet kompetenciájába helyezzék az intézkedést, hogy a konkrét helyzetben megítélhessék, mikor szükséges eljárást indítaniuk azokkal szemben, akik valóban felelőtlenek, viszont engedhessék szabadon, saját felelősségre túrázni azokat, akikkel semmi gond nincs a vízen. Engedjék végre, hogy a vízirendészet aszerint a funkciója és kompetenciája szerint járhasson el, amiért létrehozták, ami a lényege! A jogszabály ne a vízi turizmust tekintse üldözendőnek, hanem a felelőtlen magatartást, azt viszont akár a mainál szigorúbban nevesítve a jogszabályban.
A beérkezett javaslatok alapján sportszakágak közti konszenzus van abban is, hogy -a saját felelősség elvén- a mentés minden költsége a túrázót terhelje abban az esetben, ha a jogszabályban körülírt korlátozásokon túl akar túrázni (az előírt biztonságos zónánál távolabb a parttól, viharjelzésben, stb.) Ma a felelőtleneket is ingyen mentik, miközben akár élsportolókkal szemben is el kell járni, ha például az előírtnál távolabb edzenek vagy túráznak, ami abszurd helyzet, - pont fordítva lenne ésszerű eljárni.
Fontos lehet a jogszabályban nevesíteni azt is, hogy a saját felelősség nem vonatkozik arra, ha valaki kormányosként mások életét veszélyezteti, - akár utasai életét veszélyezteti, akár máshogy okoz kárt, aminek különlegesen szigorú szankciót kellene maga után vonni.
Ezekkel a röviden összegzett konszenzusos alapelvekkel az EU-ban általános joggyakorlathoz végre közelebb kerülő jogharmonizációt érnénk el, ami, a vízi sportok fejlődését szolgáló jogszabályi környezet megteremtésével, a nemzetközi versenyek szervezését is elősegítené, a külföldi vízi turizmus kifejlődését is lehetővé tenné, főként a ma jogilag ebben akadályozott túrakajakos vagy jollés, strandkatamarános szakágakban. (Ki kell emelnünk, hogy a vízi túrázásra és sportolásra vonatkozó mai jogszabályok nem EU-konformak, a jelenlegi BM tervezet pedig még kevésbé lenne az - a jégen járás tiltásaival különösen nyilvánvalóan alapjogot sértene, a szabad helyváltoztatás EU tagországokban kiemelten fontos alapjogát, ezért az alkotmánybíróság vagy bármilyen kompetens nemzetközi bíróság várható döntése úgyis megsemmisítené, mivel a jég seholsem minősül vízi útnak, hanem közterület és a rajta való szabad közlekedés nem korlátozható rendeletekben a közút mintájára!)
Ami pedig a jogszabályban megfogalmazott, illetve módosítandó konkrét korlátozásokat illeti (pl. milyen parttól való távolság minősüljön biztonságos zónának, a szövetségek vagy akár klubok milyen jogosítványt kaphatnának arra, hogy kiadjanak, illetve visszavonhassanak egyfajta túraképességi igazolást, amennyiben a hatóság ezt előírná, stb.), ennek megfelelő formája csakis a BFT, illetve a BM vezetésével megvalósítandó Vízisport Konzultáció lehet, mely minden érintett hatóság, a vízimentők és az érintett sportágak képviselőinek bevonásával végre szakmailag megalapozottan fogalmazhat meg egy hosszútávon megoldást jelentő vízisport-stratégiát és ennek megfelelően lehetne végre a jogszabályokat módosítani, a közös cél a biztonságos vízi turizmus illetve sportolás fejlődését szolgáló módon.
Áthidaló megoldásunkkal a BM tervezet készítőinek sem lenne kudarc a tervezet áterőltetésével várható konfliktusnövekedés és merev elutasítás, illetve a nem EU-konform rendelet várható megsemmisítése, ugyanakkor a vízirendészet kompetenciáját is megfelelőképpen elismernék, a sporttársak és sportszakági szervezetek konstruktív támogatása tartósan jó partneri viszonyt teremtene a hatóságokkal, ami a biztonságosabb vízi túrázás szempontjából kulcsfontosságú. Igazi win-win szituációvá változtathatnák a jelenlegi, mindenkinek rossz, konfliktusnövelő folyamatot: a szigorúbb biztonsági korlátozások, illetve szankciók hívei és a túrázást liberalizálni kívánók közti áthidaló megoldással. Épp erre lehet jó konszenzusos megoldásunk és a Vízisport-Konzultáció.
Kardos Gábor
a Vízisport-Konzultáció sportszakági javaslatainak koordinátora